Tápé
Tápé kora Árpádkori
település, ma Szeged város része. Első fennmaradt okleveles említése
1138-ból: Tapai. Neve személynévi eredetű, a
szolgálat, tisztelet jelentésű ótörök Tapag
szóból származik. Már az őskorban és az ókorban is lakott
hely volt, az agyagbánya területén közel ezer síros
bronzkori, ie. 14. századi temető 671 sírját tárták fel. A széntéglaégető
területén pedig hun és gepida
sírokat találtak. Az avarkorból 3 település
nyomait azonosították, ezek egyike a mai lakott terület egy részén volt. Szent
István idejében a csongrádi ispáni vár alá tartozott. II. Béla Tápé nagyobb
részét a dömösi apátságnak adományozta. A korai település a tatárjárás során
elpusztult, a mocsarakba elbujdosott túlélő lakosság a újra felépítette a
falut. A 1280 körül épült kőtemploma a Szent
Mihály plébániatemplom keresztelő szentélye, melynek falain
14. századi falfestmények töredékei láthatók. A mai
barokk torony alsó része talán még ennél is korábbi. Kivételes szerencse és a
Tápaiak ügyessége hogy
Tápé a török időkben sem néptelenedett el, pedig időnként 3 felé is adózott, a
töröknek, a habsburg királynak és esetenként az erdélyi fejedelmeknek is. Így a
Dél-Alföldön egyedülálló módon fennmaradt Árpádkori temploma, melyet kétszer is
bővítettek, a barokk hajó, mai kereszthajó a 18. században, a mai főhajó pedig a
20. század közepén épült. Az Árpádkori részek felújítása 2009-ben elkezdődött,
régészeti feltárást is terveznek. / Fotók: 2009./ Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
