Szarvas
Szarvas környéke a kőkortól kezdve lakott volt, a
"népvándorláskor" számos lelete közül igen jelentős a rovásírásos avar csont
tűtartó. Árpád magyarjai is korán megtelepedtek a környéken. A település
első okleveles említése: 1284: Zorwossholm, de már a névtelen jegyző is
említi 1210 körül keletkezett gestájában Szarvashalmot. A név egyértelműen a
dombról keletkezett, ahol gyakoriak voltak a szarvasok. A török időkben
palánkvár volt a folyami átkelőhely őrzésére. A palánkvár többször gazdát
cserélt, 1686-ban végleg elpusztult. A település a hódoltság alatt teljesen
elnéptelenedett. A habsburgoktól Harruckern János György élelmezésügyi
hadbiztos kapta ajándékul a környéket. / A hadseregek élelmezése mindig jó üzlet
volt. / Ő a Felvidékről telepítette be tót jobbágyokkal a birtokot. A XVIII.-XIX.
század fordulóján Tessedik Sámuel evangélikus lelkész megalapította
Európa első gazdasági, "szorgalmatossági" iskoláját, korszerű földművelési
technikákat dolgozott ki, felvirágoztatta a mezővárost. A gróf Bolza
család kastélyokat épített, és megalapították a Pepi kertet, a mai arborétum
ősét, valamint szárazmalmot telepítettek. 1847-től itt működött a megye első
nyomdája is. Az ezeréves Magyarország földrajzi középpontját 1880-ban
mérték ki, egy egykori malom helyére esett, itt 1940-ben új szélmalmot
építettek. 2000-ben Történelmi Emlékutat alakítottak ki a Holt-Körös gátján,
amely a mértani középponthoz vezet. A Tessedik Sámuel Múzeumban gazdag
régészeti és néprajzi anyag látható. Szarvas kellemes, kedves kisváros. / Fotók:
2011./ Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a főoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
