Sárvár
Sárvár első fennmaradt írásos említése: 1288,
Saarwar. Kora Árpádkori földvára a Gyöngyös és a Rába összefolyásánál lévő
mocsarak közé épült. A kővár magja legtöbb kővárunkhoz hasonlóan az 1241-es
tatárjárás után épült. Míg korábban az erősségek gyakorlatilag kizárólag királyi
tulajdonban voltak, a tatárjárás utáni nagy várépítkezések már döntően magán
birtokosok által történtek, bár királyi engedélyek birtokában. Birtokolták a
Kőszegiek és a Németújváriak, tőlük Köcski Sándor foglalta vissza Károly Róbert
királyunknak. 1390-ben Zsigmond király a Kanizsaiaknak
adományozta. 1532-ben törökök ostromolták, de nem tudták elfoglalni. 1534-ben
Kanizsai Dorottya hozományaként lett Nádasdy Tamásé. A Nádasdyak itt
építették ki birtokközpontjukat, a várat 5 olaszbástyával erősítették meg, erős
végvárrá alakították. 1556-ban a várban halt meg Tinódi Lantos Sebestyén, a
végvári harcok megéneklője. Az 1500-as évek második felében Nádasdy Ferenc
a "Fekete Bég" innen vezetett számos sikeres hadjáratot a törökök
ellen. 1671-ben Nádasdy III. Ferenc országbírót a Wesselényi
összeesküvésben való részvételért a habsburgok kivégezték ! A várat
elkobozták ! A Draskovichok vették meg a Nádasdyak által gazdag, értékes
reneszánsz várrá és erősséggé kiépített várkastélyt. 1704-ben Rákóczi fejedelem
kurucai előtt nyitotta meg kapuit a vár őrsége, a szabadságharc alatt többször
gazdát cserélt. Több tulajdonos után a Wittelsbach hercegi család
birtokolta egészen 1945-ig.
A várban szépen berendezett múzeum van. / Fotók: 2012./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
