Mohács
Mohács első írásos említése 1093: Mohach. A név eredete tisztázatlan. Mohács környéke ősidők óta lakott hely volt, kőkori, rézkori, bronzkori, vaskori leleteket egyaránt találtak. Itt húzódott a római Duna menti limes, a közeli Kölked helyén volt Altinum. Jelentős avarkori település is volt, feltételezések szerint túlélő gepidák lakták. Őseink, Árpád honfoglaló magyarjai a nagyállattartásra alkalmas dunaparti részeket korán birtokba vették. A fejedelmi ill. királyi birtokot Szent László királyunk a pécsi püspöknek adományozta. A 15. századra mezőváros lett, a török veszély miatt palánkkal erősítették meg. A mohácsi csata után a törökök elpusztították, majd Buda elfoglalása után ők erősítették meg, török szandzsák székhelye lett. A török időkben kezdődött meg a sokácok, szerbek Mohácsra települése, majd folytatódott a 18. században. Ekkor már németeket is telepítettek a városba és megkezdődött a magyarok visszatelepülése is. 1918-1921 között szerb megszállás alatt volt. Mohácson jelentős kisebbség, 5 % horvát, 9 % német, 1 % szerb él ma is. A város mai arculatát döntően a 19. század végén, a 20. század elején nyerte el, az építészeti látnivalók a Széchenyi téren és környékén találhatók. Sajátos, sokác farsangi népszokás a mohácsi busójárás.

A város határában zajlott le 1526 augusztus 29-én a "Mohácsi csata". Az előkészületekben, s a csata megvívásában és az elkövetkezendőkben komoly szerepet játszott a szervezetlenség és a széthúzás. Bár a csatában odaveszett az ifjú Lajos király, aki menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt, valamint számos előkelő és mintegy 20.000 katona, a legnagyobb gondot a széthúzás okozta. A török ugyan 1529-ben átvonult egyszer az ország középső részén Bécs ellen, de Budát csak 1541-ben szállta meg. Sajnos a fél ország nemesei Ferdinánd osztrák herceget választották meg királynak, miközben a korábban megválasztott Szapolyai János erdélyi vajda már király volt. S az elkövetkezendő években a török elleni felkészülés helyett egymás ellen harcolt a két tábor. Ez volt az igazi tragédia, melynek következtében mintegy 150 évre három részre szakadt az ország és a folyamatos háborúskodások közepette kivérzett. E szomorú eseményeknek népünkre máig ható következményei lettek, hiszen a jelentősen megfogyatkozott magyarság helyére, közé, hatalmas létszámban települtek be vlachok, azaz románok, rácok, azaz szerbek. A harcok többségéből kimaradó, védett Felvidéken pedig békében kialakult a tótok, szlovákok népe. A 18. században betelepített németekkel együtt  e népek létszáma már meghaladta a magyarság létszámát a Kárpát medencében. Ez és az osztrák uralom vezette el országunkat a gyalázatos trianoni döntéshez, melynek során oly igaztalanul szabdalták szét hazánkat. 

A mohácsi csata helyszínén az egykori "balszárny" helyén megtalált tömegsíroknál 1976-ban Történelmi Emlékhelyet létesítettek. Az emlékhely jelképek sokaságából áll, például az osztrák és a török két elnyomó, de össze nem érő félkörívből álló kapu bronz szegecsei a 28.000 elesett katona csontjait jelképezi. A múzeum udvarán a kőszobor a hasadás. A sírkertben a faragványok a csata résztvevői, hadvezérek, katonák, lovak, fegyverek, elesettek. / Az emlékhely és a múzeum csak tavasztól őszig látogatható./

Mohácstól kissé északra a Csele patak partján áll a II. Lajos-emlékmű, annak a helynek a közelében ahol az ifjú magyar király belefulladt a patakba. / Fotók: 2009./          

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.     / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /