Lánzsér
Lánzsér vára
Magyarország legnagyobb német határ menti erődítménye volt. Igen korai kővár,
magja már a 12. században állhatott, az első lakótoronyt a stájer
Erchenger család építette. Egy 1158-ban kelt stájer
oklevél Landesere formában említi, jelentése:
"ország becsülete". 1210-ben már biztosan Magyarországhoz tartozott.
1222-ben Baroch fia Miklós tulajdona, majd ismét
királyi vár. IV. Béla király
Lőrinc soproni ispánnak ajándékozta. Később birtokolták a
Garaiak, a Fraknóiak,
Grafeneek Ulrich, Veispriach
Ulrich, Magos Ferenc rablólovag, a
Csázsárok és Dersffyek.
A várat folyamatosan bővítették, négyszeres falgyűrű veszi körül, még romjaiban
is lenyűgöző.
1612-ben került az Esterházyak birtokába. A Rákóczi
szabadságharc idején, 1707-ben osztrák katonaság
szállta meg a várat, ekkor lőportornya felrobbant,
s az épületek nagy része levegőbe repült. Ezt követően még helyreállították, de
1772-ben egy tűzvészben
leégett, azóta rom, Közép-Európa legnagyobb
várromja. Trianon előtt Sopron vármegyéhez tartozott, a vár alatti
Lánzsér falunak 1910-ben 547 lakosából 498 német, 35 magyar és 13 horvát lakosa volt. Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
