Hont
Hont egy alig 500 lelkes kisfalu az Ipoly mentén, ám egyik legkorábbi megyés ispáni székhely, földvár, vármegyeszékhely, esperesi székhely volt az Árpádkorban. Fa-földvárát még a Géza fejedelem idejében Gizella királynéval érkező Hont vitéz építette. Hont vármegye hatalmas kiterjedésű volt, magába foglalta a lakatlan, vagy nagyon gyéren lakott hatalmas felvidéki erdőségeket, a Zólyomi erdőkapitányságot és a későbbi Kishont vármegyerészt, valamint a később Nógrád vármegyéhez csatolt területeket is. A fagerendás földvár egyes források szerint 1241-ben sikeresen ellenállt a tatároknak, ám még a XIII. században tűz pusztította el, lehetséges, hogy mégis a tatárok gyújtották fel. A várat többé nem építették fel, a falu lassacskán ráépült, ma már csak az egykori földsáncok nyomai láthatók helyenként a házak között. Hont vármegyét később többször is átszabták, jóval kisebb lett, központja XVIII. századtól Trianonig Ipolyság volt. / Fotók: 2012./

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /