Hont
Hont egy alig 500 lelkes kisfalu az Ipoly mentén, ám
egyik legkorábbi megyés ispáni székhely, földvár, vármegyeszékhely,
esperesi székhely volt az Árpádkorban. Fa-földvárát még a Géza fejedelem
idejében Gizella királynéval érkező Hont vitéz építette. Hont vármegye hatalmas
kiterjedésű volt, magába foglalta a lakatlan, vagy nagyon gyéren lakott hatalmas
felvidéki erdőségeket, a Zólyomi erdőkapitányságot és a későbbi Kishont
vármegyerészt, valamint a később Nógrád vármegyéhez csatolt területeket is. A
fagerendás földvár egyes források szerint 1241-ben sikeresen ellenállt a
tatároknak, ám még a XIII. században tűz pusztította el, lehetséges, hogy mégis
a tatárok gyújtották fel. A várat többé nem építették fel, a falu lassacskán
ráépült, ma már csak az egykori földsáncok nyomai láthatók helyenként a házak
között. Hont vármegyét később többször is átszabták, jóval kisebb lett,
központja XVIII. századtól Trianonig Ipolyság volt. / Fotók: 2012./Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu
/