Gúta
Gúta, őseim szülőföldje, kora Árpádkori település, csodálatos természeti környezetben, a Kis-Duna és a Vág folyók összefolyásánál. Ezt a vidéket honfoglaló őseink már 900 körül megszállták, benépesítették. Neve fennmaradt oklevelekben először 1268-ban tűnik fel, mint érseki birtok, még a Vág bal partján, közel a Nyitra folyóhoz, a mai Érsekújvár közelében: "Villa Guta", Kis-Gúta. Nagy-Gúta ettől nyugatabbra a Vág mellett alakult ki. A név magyar névadású, német személynévi eredetű.

A Vág és a Kis-Duna szögében állt a Békevár, mely a 14. században épült a gázlók védelmére, a hagyomány szerint Nagy Lajos király leánya, Mária királynő építtette, de valószínűbb, hogy maga Nagy Lajos királyunk, 1349 körül. 1551-től megerősített mezőváros. A török időkben gyakran ostromolt város lakói még tovább költöztek, a Kis-Duna jobb partjára, a Csallóközbe. Az 1664-ben modern négy olaszbástyás erődnek átépített várat 1708 július 12-én Bottyán János kuruc generális csapatai foglalták el a német zsoldosoktól. A várat lerombolták, s ettől fogva csúfolódva Békavár néven emlegették, bár még a napóleoni háborúk idején ismét megerősítették. Az 1848-49-es szabadságharc idején Görgey Artúr csapatai is többször táboroztak itt. Gúta színmagyar városa a török idők után a több tűzvész ellenére is töretlenül fejlődött.

1920-ban a csúfos trianoni békediktátummal Gútát is a mesterségesen létrehozott Csehszovákiához csatolták. 1938-ban az I. Bécsi döntéssel visszakerült Magyarországhoz. / Egy kis kitérő: a visszacsatoláskor Gútára érkező Horthy Miklós kormányzónak Édesanyám kislányként szavalta az "Üzent az Olt" című verset, melyet még most 81 évesen is hiba nélkül el tud szavalni./

1945-ben visszakerült a rövid életű Csehszlovákiához, most Szlovákia része. A Benes dekrétumok kihirdetése után megkezdődött a lakosság kényszermunkára hurcolása és kitelepítése. 1947-48-ban 1.767 gútai lakost hurcoltak el csehországi kényszermunkára és mintegy 2.000 gútait, közöttük szüleimet, nagyszüleimet, pedig erőszakkal Magyarországra telepítettek, Medgyesegyházára, Pitvarosra és Mezőberénybe, ahonnan a 18. században kedvezményekkel Csaba környékére települt önkéntes tótok érkeztek helyükre. Az áttelepítés viszontagságait fokozta, hogy az önként áttelepülő tótok a szegényebbek közül valók voltak, igen kicsiny házakat és kevéske földeket hagytak maguk után, míg a gútaiak nagy gazdaságokat kellett itt hagyjanak. Az áttelepített gútaiak szerint azok a tót házak, amikbe költözhettek: "kecskének valók" voltak. / Így születtem én is egy kicsiny tanyában, Medgyesegyházán./

Gúta nevét 1948-ban hatóságilag Kolárovóra keresztelték, Jan Koller cseh nyelven író, szlovák származású klasszicista költő és lelkész után. Sajnos még ma is ez Gúta hivatalos neve. Gúta továbbra is főként a mezőgazdaságból, növénytermesztésből, állattenyésztésből és halászatból élt. 1954-ben a hatóságok Gúta határából kiszakítottak egy darabot és szlovákokat telepítettek ide, létrehozták Ifjúságfalvát. 1965 nyarán pusztító árvíz öntötte el Gútát, romba döntve szinte valamennyi házat. A város 2 hónapig állt víz alatt. Az árvíz után példátlan csehországi és felvidéki segítséggel egész Gútát újjáépítették. Az egykori városi temető helyén ma városi park van, bejáratánál a kitelepítettek és a kényszermunkára elhurcoltak emléktábláival. Az egykori sírköveket a kerítés mellett állították fel. A városközpontban csúfoskodik egy szocreál "holocaust" emlékmű is, melynek "érdekessége" hogy nem zsidók, hanem magyar kommunista áldozatok neveit sorolják rajta.

Gúta lakossága 1947-ig gyakorlatilag színmagyar volt, 2004-ben 10.823 lakosából 8.742-en vallották magukat magyarnak, 81 %. Gúta még őrzi magyarságát, bár egyre nehezebben.       

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.  / Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a nyitóoldal innen elérhető: www.magyarorszag-szep.hu  /