Eperjes
Eperjest már a
tatárjárás előtti oklevél is említi, 1233-ban. A várost valószínűleg
II. Vak Béla király alapította 1132-ben. Nevét a
földieperről kapta, a gyümölcs a város címerében is
benne van. II. Géza idejében
flamandok települtek a városba. 1324-ben Károly Róberttől szabad királyi
városi jogokat kapott, ekkoriban kerítették körül
várfalakkal. A 15.-17. században élte fénykorát, ezért is akarta mindenki
elfoglalni. Többször feldúlták a várost, 1441-ben a
lengyelek, 1604-ben Basta és
Belgoijoso, 1672-ben Thököly
hadai. A legkegyetlenebb vérengzést a városban Caraffa
császári tábornok hajtotta végre a kuruc párti város ellen, több mint 300
embert kínozatott meg és 24 gazdag polgárt végeztetett ki. 1696-ban tűzvész
pusztította. 1704-ben Rákóczi kurucai foglalták el.
A város erődítményeit 1751-ben lebontották, egy torony maradt meg. A
főtér házainak jelentős része 15.-17. századiak. A
reneszánsz pártázatos Rákóczi házban kötötte meg I.
Rákóczi György erdélyi fejedelem az eperjesi
egyezményt a császár követeivel 1633-ban. Az épületben
múzeum van. A gótikus háromhajós
Szent Miklós templom több szakaszban, 1330 és 1515
között épült, a torony 1750 körül. 1903-ban Schulek
Frigyes tervei szerint építették át. A
görögkatolikus székesegyház 1754-ben, a ferences
templom 1719-ben, a karmelita templom a 17.
században, az evangélikus templom 1642-ben, az
ortodox templom 1754-ben épültek. Eperjes a 18.-19.
századokban Sáros vármegye
székhelye volt.
Eperjes 1910-ben még magyar többségű város volt,
1910-ben 16.323 lakosából 7.976 magyar, 6.494 szlovák, 1.404 német volt. Ma alig
több mint 700 magyar lakik a 87.000-es városban, amely a ruszin kisebbség
szellemi központja is. / A fényképek még 2000-ben készültek, ráadásul esett az
eső./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyban megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a főoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu /
