1945 után a németek nagy részét kitelepítették, helyükre, főként bukovinai székelyeket és moldvai csángókat telepítettek. 1947-ben a legkeletibb magyar faluból, a Szeret folyón túlról, Lábnyikból egy élelmes csángómagyar, Laczkó István 13 magyar családot, 96 csángót hozott át hivatalos román engedélyekkel. "Kalandos" életükről, áttelepülésükről és itteni beilleszkedésükről szól Laczkó Mihály: Észre sem vettük, magyarok lettünk című könyve: http://bookline.hu/product/home.action?id=2101406392&type=10&_v=Laczko_Mihaly_Eszre_sem_vettuk_magyarok_lettunk
A könyv egyik előszavát Halász Péter néprajzkutató, számos csángókról szóló könyv szerzője írta. Péter itt Egyházaskozáron készítette első munkáját, s itt került kapcsolatba a moldvai csángókkal, s ezt követően egész életét a moldvai csángóknak, a moldvai csángó hagyományok kutatásának szentelte. Számos könyve közül egy: http://www.magyarmenedek.com/products/2076/A_moldvai_csango_magyarok_hiedelmei_-_Halasz_Peter.htm
Jártunk mi is Lábnyikban többször is, segíthettünk mi is az "elfelejtett magyaroknak", tervezhettem nekik egy "Magyarok Házát", amolyan délutáni, esti iskolát.
Fotóim Lábnyikról a www.erdely-szep.hu honlapon vannak: http://www.erdely-szep.hu/Labnyik/index.html valamint: http://www.erdely-szep.hu/Labnyik 2/index.html
Így hordozza e takaros kis falu a magyar múlt közel 1.100 esztendejét. / Fotók: 2013. Sok szeretettel ajánlom egykori egyházaskozári tankör-társaimnak is, Hársfalvai Máriának és Reith Imrének./
Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.
/ Ha nem a nyitóoldalról érkezett, a főoldal innen elérhető:
www.magyarorszag-szep.hu
/