Dunakömlőd
 Dunakömlőd kora Árpádkori település, első írásos említései: 1145: Kemled, 1439: Kemlew, 1468: Kemlewd. Valószínűleg a szokásos magyar személynévi névadás, kémlő, kémlelő. A jelenleg Pakshoz tartozó település a folyószabályozás előtt közvetlenül a Duna parton volt. Környékén már az ókorban is éltek különböző népek, a bronzkorból kincs leletet találtak határában.

 A rómaiak az I. században foglalták el Pannóniát, a Dunántúlt a keltáktól, s a védelmi vonalat, limest fokozatosan építették ki a Duna mentén. Kömlőd egyik dombján katonai erőd volt, Lussonium. Az I. század közepén palánk-sánc erődként épült, majd kőfalakkal, tornyokkal építették át. Cca. 40x 250 m. A IV. században a Római Birodalom hanyatlása idején már csak egy újonnan épített vaskos torony, "kiserőd", szolgálta a kevés őr védelmét. 409-ben végleg elhagyták a rómaiak, Pannónia Valeria fennhatóságát "átadták" a hunoknak. Az egykori római erődöt 1998-ban kezdték feltárni, a konzervált, ill. rekonstruált római katonai tábor szabadtéri múzeum.


 A Rákóczi szabadságharc idején Vak Bottyán tábornok a Kömlőd melletti gázlón kelt át csapataival a Dunántúlra, és erős hídfőállást épített ki az egykori római tábor területén, az ún. Bottyán sáncot.
 A török időkben megfogyatkozott lakosság helyére 1785-ben 157 német család települt. A II. világháború után a németek többségét kitelepítették.
 A Szent Imre rk. templom 1789-ben épült a török időkben elpusztult Árpádkori templom helyett.
 / Fotók: 2013./
 

Kattintson egy képre, ha szeretné nagyobb nézetben megtekinteni.  / Főoldal: www.magyarorszag-szep.hu /